Az albérlet most az a hely, ahol kiélhetem extra, és cseppet sem praktikus elképzeléseimet a lakberendezésről. Vagyis inkább a szép, de kevéssé használható megoldásokról. Állandóan átpakolhatok, semminek nincs végső helye. Próbálkozások sorozata, és kínlódás, hogy mindezt elfogadható módon lefotózzam:)
Most a konyha eddig üres fala került sorra. A szekrények hónapok óta a pincében várták, hogy átfessük őket. Végül ez a feladat teljes egészében Férjre maradt, én csak kiválasztottam a készletből az oda illő polcot (ha kipakoláson látok egyet, mindig begyűjtöm őket a kuka mellől).
Ennek a szakasznak semmi más funkciója nincs, mint a dekorálás. Na jó, az alsó szekrényke fiókjaiban konyharuhák vannak, és ide kerültek végül dobozaikban az ezüstök is. De csak hogy legyen valami értelme is az egésznek:))))
Szóval a következő képek láttán nyugodtan hőböröghettek, hogy milyen értelmetlen porfogó az egész, és jajjj, minő borzalom takarítani, stb, stb. Nem ellenkezek! Viszont olyan jó nézegetni, és eljátszani egy picit, hogy ilyen tényleg létezhet... Még ha nem is nálunk, ahol a fotózás után jócskán szelektáltam, és lepakoltam az alsó polcokról a porcelánokat, nehogy valaki lesodorjon bármit egy hirtelen mozdulattal ;)
Viszont ahogy látszik, gyűlnek a holmik az épülő ház konyhájába, ahol zárt, üveges szekrénykékben díszeleghetnek majd a törékeny szépségek. Addig pedig pakolok, és kísérletezem tovább!
A sötétbarna tányértartó polc menta színt kapott:
Felpakolva. Hihetetlennek tűnik, de jó néhány szépséget egészen pontosan a szemétből halásztam ki, megelőzve a kukásautókat, és a többi lomizót:)
Részletek, mert igazán ebben rejlik a szépsége a "kiállításnak":
Fa, réz és porcelán. Mert műanyag nélkül is lehet boldogulni. Idővel pedig nem hogy tönkremennének, de még szebbek lesznek!
(és tényleg, ebben a konyhában csak egy műanyag eszköz van, egy fa nyelű, de szilikon fejű spatula!)
Kedvencünk ez a gyönyörű diódaráló!
A burát piacon találtam, fekete volt a kosztól, és egy nagy, banános láda alján pihent, betemetve. Még szerencse, mert jelenlegei állapotában nem hiszem, hogy megvárt volna minket, akik mindig zárás előtt érünk ki, és rendszerint leragadunk az első matchboxos kupac előtt a két gyerekkel.... :D
A kék festésű francia levesesért is odavagyok, olyan finom mintázatú. A rezeket meg még tisztítanom kell, egyelőre kettő után feladtam...:)
Hát így állunk most, lehet szemezgetni!
