Kísérleti konyha

Az albérlet most az a hely, ahol kiélhetem extra, és cseppet sem praktikus elképzeléseimet a lakberendezésről. Vagyis inkább a szép, de kevéssé használható megoldásokról. Állandóan átpakolhatok, semminek nincs végső helye. Próbálkozások sorozata, és kínlódás, hogy mindezt elfogadható módon lefotózzam:)
Most a konyha eddig üres fala került sorra. A szekrények hónapok óta a pincében várták, hogy átfessük őket. Végül ez a feladat teljes egészében Férjre maradt, én csak kiválasztottam a készletből az oda illő polcot (ha kipakoláson látok egyet, mindig begyűjtöm őket a kuka mellől).

Ennek a szakasznak semmi más funkciója nincs, mint a dekorálás. Na jó, az alsó szekrényke fiókjaiban konyharuhák vannak, és ide kerültek végül dobozaikban az ezüstök is. De csak hogy legyen valami értelme is az egésznek:))))

Szóval a következő képek láttán nyugodtan hőböröghettek, hogy milyen értelmetlen porfogó az egész, és jajjj, minő borzalom takarítani, stb, stb. Nem ellenkezek! Viszont olyan jó nézegetni, és eljátszani egy picit, hogy ilyen tényleg létezhet... Még ha nem is nálunk, ahol a fotózás után jócskán szelektáltam, és lepakoltam az alsó polcokról a porcelánokat, nehogy valaki lesodorjon bármit egy hirtelen mozdulattal ;)

Viszont ahogy látszik, gyűlnek a holmik az épülő ház konyhájába, ahol zárt, üveges szekrénykékben díszeleghetnek majd a törékeny szépségek. Addig pedig pakolok, és kísérletezem tovább!

A sötétbarna tányértartó polc menta színt kapott:

 Felpakolva. Hihetetlennek tűnik, de jó néhány szépséget egészen pontosan a szemétből halásztam ki, megelőzve a kukásautókat, és a többi lomizót:)

Részletek, mert igazán ebben rejlik a szépsége a "kiállításnak":

Fa, réz és porcelán. Mert műanyag nélkül is lehet boldogulni. Idővel pedig nem hogy tönkremennének, de még szebbek lesznek!
(és tényleg, ebben a konyhában csak egy műanyag eszköz van, egy fa nyelű, de szilikon fejű spatula!)

 Kedvencünk ez a gyönyörű diódaráló!

 A burát piacon találtam, fekete volt a kosztól, és egy nagy, banános láda alján pihent, betemetve. Még szerencse, mert jelenlegei állapotában nem hiszem, hogy megvárt volna minket, akik mindig zárás előtt érünk ki, és rendszerint leragadunk az első matchboxos kupac előtt a két gyerekkel.... :D

A kék festésű francia levesesért is odavagyok, olyan finom mintázatú. A rezeket meg még tisztítanom kell, egyelőre kettő után feladtam...:)

 Hát így állunk most, lehet szemezgetni!

Konyha-sarkok

Alakul a konyha, még ha lassan is:)
Úgy tűnik felkerülnek végre a polcok, amiket egy kocsma felszámolásából vettünk, és jó robusztusak, sötétek és barnák voltak. Viszont a konzolok és az élek faragása egészen lenyűgöző, és lecsiszolva, majd átkenve tört fehérre tényleg gyönyörűek lettek!
Persze be kellett szabni őket, a lehető legrosszabb helyen virító kazán köré.... (azt kényszeríteném ilyen konyhában főzni, aki ezt kitalálta!!!)
Az alsó polcok aljára kerül még helyi világítás, és az összes polc sincs még a helyén - a saroktól a csempe felett még folytatódni fog.
Lassan gyűlnek a piacos régiségek is, most már van hova tenni őket! ;)

Nagy előrelépés lesz még a fa munkapult, és néhány pasztell szín is be fog jönni a kiegészítőkben, de ez legyen a jövő zenéje :)

Ilyen volt:

a foghíjba bekerült egy mosógép

a sötét fugát átfestettük fehérre!

És íme, ilyen most:

a tűzhely fölött

piacos kincsek

mosogató fölött

a remekül elhelyezett kazán....:S

Apróságok

A tegnapi vásározás nem a terveim szerint alakult.
Persze nagyon vártam már, és tudva, hogy remek idő lesz, nem kis várakozással néztem elébe. Mondhatni ez a hét fénypontja, így gondolhatjátok mennyire nem örültem annak a fejleménynek, hogy Férj az autóvásárlást is erre a napra időzítette....:S
Persze tudom én, hogy az autó fontos, az autó kell, de hogy az autót pont a vásár napján kell megvenni, az mégiscsak szörnyű!!!
Ha most lennének férfi olvasóim, biztosan nem tudnának azonosulni a poblémámmal, de nekem tényleg rettenetes áldozat volt ez az egész! :P
Ugyanis kora reggel (8-kor:P) bicajra pattantam, és elkerekeztem a vásárba. Még javában pakoltak ki az árusok, akik tényleg szép számban megjelentek. El is indultam, szépen tempósan haladva, de ezért megnézve mindent. Mikor (szerintem) a felénél jártam, jött otthonról a telefon, hogy megérkezett a barátunk, aki elvisz bennünket egy másik városban lévő autókereskedőhöz, akivel le van fixálva  a látogatás. Szóval haladjak....
Ok, gondoltam gyorsan végigfutok a maradék árusok előtt, aztán irány haza! Viszont amikor a végére értem, akkor tárult fel csak előttem a vásár másik fele, amit addig a híd lába eltakarat előlem!!!!! Jesszus, rég volt már ekkora vásár, és én pont most nem érek rá végigböngészni!!!!!

De nem bírtam kihagyni, és erőltetett menetben végigpásztáztam a sorokat, bár leginkább csak a szívemet fájdítottam. Megmutatom a nagy kapkodásban miket szereztem azért mégis;)
Abba pedig bele sem merek gondolni, hogy miket hagytam ott.....

Néhány kicsi apróság, ami belefért a válltáskámba:)

Egy régi, faragott díszrátét, ami egy öreg bútor éke lehetett valamikor... Engem a Mcintosh-féle rózsákra emlékeztet, és gyönyörűen mutat majd a konzolasztal előlapján!

 Ametiszt darabka. Az álom-listámon előkelő helyen szerepel egy félbevágott ametiszt geóda, de addig is beérem ezzel a helyes kis kővel:))

Antik pamutcsipkék, végre találtam!!! Csak egyetlen néninél volt ilyesmi, pedig többen is árultak antik textileket. De kifejezetten olyat kerestem, ami nem horgolás, és végre-végre igazán szépekre bukkantam! 

Metszett kristályfüggők régi csillárokról. Az egyik árusnál ömlesztve voltak egy faládában, és csak néhányat csipegettem ki belőle. Remélem máskor is kint lesz még ez a kereskedő, mert irgalmatlanul sok kincse volt koszos ládákba és vödrökbe hajigálva össze-vissza, nekem pedig nem volt időm átnézni.... :( De még így is egy tucat értékes limlomon akadt meg a szemem, csak nem maradhattam turkálni:(((

Tényleg nem sok, de nekem kincsek:))))

Apróságok

Hangulati elemek, semmi extra, de valahogy sokkal barátságosabb lesz tőlük a lakás. Kis személyes holmik, történetekkel. Ránézek, és tudom mikor, hol vadásztuk, menyit alkudtunk belőle:)
Mindegyik egy kis diadal, hogy sikerült valami szépet, aranyosat nagyon olcsón megszerezni.
Aki szokott piacozni, tudja milyen érzés ez.....

Ezüstözött gyertyatartók, és egy igazi meglepetés: az ezüstözött, üvegbúrás kínáló. Persze búra nélkül vettem, de így is annyira örültem neki:))) Ruhák között volt megbújva, először el sem akartam hinni, hogy ekkora szerencsém van. Aztán lélekben felkészültem az alkudozásra, de mikor meghallottam a 3 eurós árat, kérdés nélkül fizettem gyorsan:DDD És még kaptam mellé egy csilingelő fém szívecskét is (agyagmadarak előtt), ajándékba! A sörnyitó madárka is azonnali szerelem volt, a hasával pedig csavaros kupakot lehet bontani;)
Hálós kosárkát láttam már az üzletekben is, de az akciósan 8 eurót sajnáltam érte. Itt viszont megkaptam 1-ért, naná, hogy hazahoztam!!!

Éééééés: még egy álomlistát tétel kipipálva!!! A naptükör!!!! Sosem gondoltam, hogy találok itt ilyet, főleg nem használtan, és olyat, aminek tényleg szépek a sugarai...! Valódi régi, kicsit szúette darab, a tükrön is van pici foncsorhiba, de ettől csak patinásabb és szerethetőbb számomra;)
A 2 viharlámpás is új szerzemény, fehér míves fájukkal pont illeni fognak ide! Szerintem a tetejükről hiányzik a fogantyújuk, de a tulaj állítása szerint már így vette a boltban... Sebaj, Férj hajlítani fog két fület nekik, és beakasztjuk a már meglévő helyükre!

Szóval gyűlnek-gyűlnek a kincsek;)